A tanárok Futó Béla igazgató atyáról a Fenntartónak címzett levele. Ez már történelem. Történelem, amelyből sosem tanulunk. Tiszteletem és együttérzésem az azóta eltávozott és elbocsátott tanároknak!

 

Tisztelt Tartományfőnök úr!

Múlt évi válságlátogatásod alkalmával még „bizalomvesztésről” beszélhettünk. Azóta sajnos egyértelmű, hogy a helyzet ennél sokkal rosszabb.

 1. Mindannyian rendszeresen szembesülünk Igazgató úr részéről az alábbi súlyos dolgok legalább egyikével:

a)      a szavahihetőség hiánya. Direktor úr a négyszemközti beszélgetésen elhangzottakat plénum előtt vagy később négyszemközt is letagadja, néha a „nem így mondtam”, „erre nem emlékszem”, máskor az „ezt én biztosan nem mondtam” fordulatokkal. Volt, hogy konferencián mondottakat vont vissza egy másik konferencián.

b)     a tanárok emberi méltóságának semmibe vétele, esetenként megalázó lábbal tiprása. Korra és nemre való tekintet nélkül félbeszakít, kioktat és számon kér, sokszor minősíthetetlen hangnemben.

c)     manipulatív, sokszor fenyegető hangvételű négyszemközti beszélgetésekre való berendelés. Az itt elhangzottakat más kontextusban inkorrekt módon használja fel.

d)     a magánemberi kapcsolatok teljes elutasítása. A tantestület sok tagja megpróbált őszinte és bizalmas kapcsolatot felajánlani Igazgató úrnak, amire értetlenség és kimért távolságtartás volt a válasz. Pusztán a munkakapcsolat lehetőségét kaptuk meg, azt is csak akkor, ha ellentmondás nélkül végrehajtjuk minden gondolatát. A személyes együttérzés kifejezését azonnal a vitás kérdésekben való behódolásnak értelmezi.

e)     a váci Iskola alig (néha semennyire sem) leplezett lebecsülése. Többször hangoztatta, hogy a pesti Piar igazi iskola, míg a váci talán sose lesz az. Plenáris értekezleten jegyezte meg, hogy a mienk "piarista tradíción kívül növekvő iskola", egy mondattal a piarizmuson kívül helyezve ezzel Nyeste Pál mellett többek között Kőváry Károly, Pázmándy György, Vereb Zsolt, Ludmány Antal, Molnár István, Jelenits István, Nagy Attila, Nemes György, Keserű György atyákat.

f)      a tanárok véleményének, tanácsainak semmibe vétele szinte minden fontos és jelentéktelen kérdésben is.

g)     az osztályfőnökök és véleményük teljes semmibe vétele az őket és osztályaikat illető kérdésekben, esetenként az osztályfőnök határozott és alapos érveléssel indokolt tiltakozása ellenére – minden indoklás nélkül.

h)     bármiféle (ideértve az építő és a kétségbeesetten őszinte) kritika ellenséges fellépésnek való értelmezése. Konferencián az érdemi és kevésbé fontos kritikus felszólalásokat most már fegyelmi szankciók kilátásba helyezése követi, mondvacsinált indokokkal.

i)       fegyelmi fokozatal való megfenyegetés, melyet rendszerint visszakozás követ – még olyan ügyben is, melyért maga volt felelős, mivel maga is jelen volt és igazgatóként azt szavakkal is jóváhagyta illetve elnézte.

j)       a tapintat és érzékenység (esetenként arcpirító) hiánya az iskola nyilvános reprezentációi során.

k)     teljes érzéketlenség a szülőkkel való kommunikáció során.

l)       a felelősség inkorrekt és dehonesztáló áthárítása. Az általa kézi vezérléssel keresztülvitt, érthetően népszerűtlen tanrendi változtatásokról több osztálynyi érintett szülő előtt úgy nyilatkozott, hogy ezek oka „az, hogy a tantestület így döntött”.

m)   nyilvánvalóan indokolt helyzetben is a bocsánatkérésre való képtelenség.

n)     a tantestület szavazógépként való használata. Ha akaratát elsőre nem szavazzák meg, addig szavaztat (esetenként plusz délutáni konferenciákon) újrafarigcsált kérdésekkel, míg végül nemhogy a közvetlenül nem érdekeltek, de még az érintettek is belefáradnak és beadják a derekukat. Ilyen esetekben nem drága senki ideje. Ha úgy érzi, hogy így se érne célt, szavaztatás nélkül dönt akár mindenki ellenében is.

o)     a törvényi előírások jogilag legalábbis aggályos kezelése – tendenciózus módon.

p)     a kollégium életébe való folytonos avatatlan és otromba beavatkozás.

q)     az időnkénti pozitív vagy nagyvonalú gesztusokra való későbbi manipulatív hivatkozás, ami sajnos gyanakvást szül.

r)      érzéketlenség a diákokkal való kommunikációban; az Iskola élő és népszerű, sok diákot megmozgató hagyományainak semmibevétele és drasztikus megszüntetése.

s)      leplezetlen anyagiasság mindenben; a tanárok fizetésére való állandó tapintatlan utalgatások.

t)       az Iskola külső beágyazottságának, beiskolázási körülményeinek és a váci közhangulatnak, egyszóval a külső realitások következetes figyelmen kívül hagyása.

u)     indokolatlan és teljesíthetetlen, ám számon kérhető adminisztrációs terhek, „papírgyártás” bevezetése sok fronton (osztályfőnökök, munkaközösség-vezetők). Konferenciadömping – értelmetlenül és rossz hatásfokkal.

v)      érzéketlenség a civil és családos létforma problémái iránt.

w)    megalázó bánásmód a gazdasági és technikai munkatársakkal.

x)     a tanárok közti feszültségek, érdekellentétek kihasználása, a tanárok megosztása ezek mentén. Akiket sérelem ért és ezért szót is emel, bajkeverőnek állítja be. Az alá- és fölérendeltségeket kiélezi, inkollegiális revizorkodásra próbálja fogni a segítő kollégákat.

y)     Minden, az iskolát érintő stratégiai szándék elrejtése. Ilyen jellegű, a benne lévő elképzelésekre irányuló kérdésekre egyszerűen nem válaszol.

z)      megfélemlítés – egzisztenciális vagy egyéb kiszolgáltatottág mentén.

2. Az iskola már eddig is maradandó károkat szenvedett ezek miatt, úgymint:

a)      a korábban is meglévő problémák elmélyülése. Történt ez annak ellenére, hogy Igazgató úrban nyilván megvan a képesség több régi gond orvoslására, azonban egyrészt nem látni erre a szándékot, másrészt nélkülözi az ehhez szükséges bizalmat.

b)     állandó idegfeszültség. Sajnos van kolléga, aki hosszabb időn keresztül nyugtatót bevéve volt csak képes munkába jönni; sokan sírtak már a tanári karból. Többek egészsége megroppant, volt olyan, akit szívpanasszal mentő vitt be. A feszültség lecsapódik a tanárok gyerekein, megviseli házasságukat. Nem értjük, hogy miután tavaly ezt már jeleztük, miért kell, hogy folytatódjanak a nyilvánosságra nem kerülő, ám tragikus esetek.

c)     a tanárok közti személyes kapcsolatok megromlása. Sok év óta problémamentesen együtt tanító kollégák kerülik egymás tekintetét. Mérgezett a légkör.

d)     az iskola híre megromlott városban, mindenki tudja, hogy itt „baj van”. Az Igazgató reakciója: az ezerfelé kimenő és nyilvánvaló információk tudatos kibeszélésével és bajkeveréssel vádolja a tanárokat.

e)     az állandó feszültség és az értelmetlen adminisztráció lerombolja az érdemi munkát. A kollégák esze a fenyegető ellenőrzéseken jár az órákról való gondolkodás (és néha az éjszakai alvás) vagy az osztályfőnöki gondoskodás helyett.

f)      a bizalom hiánya miatt sérül az iskolai fegyelem – a Házirend szigorítása ellenére. A diákok tudják, hogy többet engedhetnek meg maguknak, mert érzik, ha kiderül egy balhé és a tanár nem tusolja el, megütheti a bokáját. Az intézkedő tanár stresszes, többször hoz rossz döntést, sérül a tanár-diák, osztályfőnök-diák viszony. Alapvetően rendült meg a morál.

3. A jelenlegi helyzet állandósulása a következőket vetíti előre:

a)      tanárok távozása. Akik mennek: jellemzően a véleményüket felvállalók, az iskola életében tevékenyen részt vevő és értékeiért kiállni is kész pedagógusok. Még számukra is előrébb való az egészségük és saját családjuk épsége, mint a mégoly elkötelezett tanári hivatásban való kitartás – az állandó fenyegetettségbe való belerokkanás árán. Sokan vannak így, hűséges saját öregdiákok is, akik továbbvitték a Kavics atya-féle iskola szellemiségét. Akik maradnak: a jobbára részmunkaidős, több lábon álló, a dolgokba kevésbé belelátó és így kevésbé érintett kollégák. Akik teljes állásban vannak, de valamiért szeparáltabban dolgoznak, és még nem kerültek prés alá. Akik egyéb szempontok miatt a fentieket nem tartják lényegesnek. Akik lényegesnek tartják, de hiteltartozás, sok gyerek, egyéb kiszolgáltatottság miatt nem merik felemelni a szavukat. Ők maradnak, amíg tart az egészségük. Nyilván készségesebben hajtanak majd végre utasításokat, de a megtört emberi méltóság bizony kihat a nevelésre. Ha a jelenlegi Igazgató regnálása folytatódik, ha a Rend továbbra is így áll a világi tanárokhoz, akkor ilyen tanerőkre számíthat a piarista nevelésben – miközben idealista emberképeket vetít eléjük.

b)     az iskola hírnevének további erodálódása, a felvételi mutatók romlása.

c)     a szakmai és pedagógiai munka végletes leromlása. Ilyen óraszámok és hozzá ilyen adminisztrációs követelmények és pszichés terhek mellett egyszerűen nem lehet tartósan minőségi munkát végezni.

d)     a betegszabadságok számának drasztikus növekedése, ami a helyettesítéseket a jelen törvényi szabályozás mellett megoldhatatlanná teszi. A bent lévő kollégák túlterheltek, az állandó csoportösszevonások ellehetetlenítik az érdemi munkát. Az otthon is lecsapódó stressz tönkreteszi családjainkat, olyan pedagógusok is kiveszik a gyermekek után járó pótszabadságot, akikben ez évtizede fel sem merült.

e)     a feszültség növekedése vezetés és tanárok, tanárok és diákok, szülők stb. között, állandó konfliktusok

f)      ebből és másból fakadó botrányok (előbb-utóbb sajtóbotrányok is). Félő, hogy (amint a körülményeket tavaly megelégelt rendszergazda-technikus távozásánál láthattuk) az iskolát elhagyó tanárok sem számíthatnak korrekt elbánásra.

Nem állítjuk, hogy tavalyelőttig az iskola tökéletes vagy problémamentes volt, de hogy működött, és sok szempontból élhető és szerethető volt, azt igen, és ezt tanúsítják az öregdiákok is. Most mindez a múlté, és nem látjuk az esélyét, hogy ez változzon.

4. Jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a magunk részéről Igazgató úr személyéhez és utasításaihoz is pozitívan álltunk hozzá. Bár Nyeste atya áthelyezését sajnáltuk, Futó igazgató úr iránt is kezdettől nyitottan és elfogadón viszonyultunk. Helyzetünket és problémáinkat elejétől fogva messzemenő őszinteséggel feltártuk Neki, kéréseihez konstruktívan viszonyultunk. Utasításait a józan ésszel és a tanárok emberi méltóságával összeegyeztethető határig végrehajtottuk. Tartományfőnök úr vizsgáló látogatása után örültünk, hogy a helyzet átmeneti javulása mellett végre az érdemi munkára is több energia jut, és bíztunk benne, hogy ez tartós marad és az Igazgatónak a Tantestülethez való viszonya tényleg megváltozik. Sajnos keserűen kellett csalódnunk.

5. Az elmúlt másfél év erre irányuló őszinte erőfeszítései és szomorú tapasztalatai alapján tehát úgy látjuk, nincs reális remény az igazgatóval való kapcsolat javulására és az iskola működésének helyreállítására. A változás reményében és a korrektség jegyében folyamatosan és rendszeresen kerestük vele a kapcsolatot, figyelmeztettük a fenti problémákra, ám ő a szokásos fordulatokkal hárította ránk a felelősséget.

6. Tisztában vagyunk e levél drasztikus voltával és csak végső elkeseredettségünkben írtuk meg e levelet. Bízunk azonban benne, hogy az előzmények ismeretében elér az illetékesek szívéig azoknak a hangja, akikre a gyerekek nevelésének feladatát közvetlenül bízzák, akik ezt a feladatot sokszor évtizedek óta felvállalják, akiket a Rend „világi piaristáknak” aposztrofál, és akiket „az igazság munkatársainak” hív. Éppen az igazság kimondása az, ami megkívánja tőlünk e különösen fájdalmas lépést, de hivatásunk erre is kötelez – mint ahogy családjaink, szeretteink, a ránk bízott diákok és szüleik iránt vállalt felelősségünk is.

7. Tisztában vagyunk a 4. pont listájának súlyos voltával, ezért is szorítkoztunk a konkrétumok nélküli puszta felsorolásra. Természetesen kérés esetén a megtörtént esetek névvel aláírt leírását is vállaljuk, bár reméljük, hogy ezt a gyászos és alantasan személyeskedő lépést nem kívánják meg tőlünk, és a Tartományfőnök úr az előzmények és a Tantestület jó néhány tagjának ismeretében, és velük személyesen már beszélve elhiszi, hogy e kétségbeesett lépésre nem személyes motívumok, hanem az iskola reménytelen állapota kényszerített minket. Őszintén bízunk benne, hogy a helyzet komolyságának megfelelően Tartományfőnök úr még időben intézkedik, és a Rend veszi annyiba régi munkatársai rendkívüli és nyomatékos kérését, hogy orvosolja a helyzetet, amitől való félelmünket jó előre jeleztük, melynek megoldásáért mi már minden lehetőt megtettünk, és melyért szívből imádkozunk is.

 Piarista iskolák Úrnője, könyörögj érettünk.

 Vác, 2013. november 10.

 

 

 

Régi tartalom zárójelben:

Szülői felhívás (A tanárok levele ez után következik): 

--- Szerk. megjegyzés: A szülői levelet kérésre határozatlan időre eltávolítottam az oldalról ---

Azon szülők, akik a tanárok levelét elolvasva úgy gondolják, hogy a tanárokat megpróbálják támogatni (amely támogatás módját és eszközeit egyelőre nem tudjuk meghatározni és a tanárok segítségét is várjuk ez ügyben) kérjük, hogy csatlakozzon a frissen alakult levlistánkhoz:

Csatlakozás a levlistához: vpgszecs@googlegroups.com (csatlakozás módja: egyszerű levélírás, melyben a szülő neve, gyermek neve és osztálya fel van tüntetve, a tagságról visszaigazolást küldünk a feldolgozás után.)

A tanárok Futó Béla igazgató atyáról a Fenntartónak címzett levele:

--- Szerk. megjegyzés: A tanári levelet kérésre határozatlan időre eltávolítottam az oldalról a tanárokat ért azonnali és átgondolatlan megtorlás, raportra hívás és pellengérre állítás miatt. Úgy gondolom, hogy az információk kellő számú szülőt/diákot/jogosult személyt elértek az elmúlt 24 órában (462 letöltés)---

 letoltes.png

 

 

Piarista iskolák Királynője, könyörögj érettünk!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://identity.blog.hu/api/trackback/id/tr705657437
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása